2024.01.22-02.03. Bad Gastein, Sappada 1.rész

2024.01.22. (hétfő)
Az előző nap a készülődésről szólt. Pakolás, rendezkedés, utolsó gyors bevásárlás. Közben játék a gyerekekkel. A gyerekek nagyon ölelgetnek sorozatos “ne menj Apa” felkiáltással. Hát igen, nekik szinte végtelen lesz ez a 2 hét. Közben gyors telefon Jóskától. Találkozás Hámorban 5.30-kor, pakolás, indulás 5.45. Hát ez megint korai kelés lesz, de már megszoktuk.

Természetesen a gyerekek pont most nem tudnak éjszaka aludni, így valójában már 2-től fent vagyok. Pontban 5.30-kor érkezek Hámorba, ahol egy kávé után át is pakolunk Tamáshoz. Az úton végig ő fog vezetni, így mi gyorsan meg is kerestük a butykost.

Az úton megálltunk enni Sopronban, ahol Kiss Jani vár minket sok-sok szeretettel és 8 liter borral. Na ez a túra is jól indul, különösen annak fényében, hogy a kocsiban már eddig is volt 80(!) Doboz sör és ki tudja mennyi pálinka.

Bad Gasteinba valamikor délután 2-3 körül érkezünk, így egy kis városnézés is belefér a szállás megkeresése előtt. 

A szállásunk Bad Hofgastein-ban van. A ház kellemes, bár fájó a Harmadik emeletre mindent felcipelni. Este vacsora, készülődés, majd megérkeznek Karminás Laciék. Ők már ma is itt voltak, így gyors tájékoztatást adnak a helyi állapotokról. A jég jó, holnap még jó idő lesz (kb. +1°C lesz), utána viszont jön a melegfront. Gyors döntés jön. Pakoljunk, kelés 5-kor, indulás 6-kor. Nincs idő szarakodni, holnap irány a Mordor (300 m, WI5) és a Supervisor (270 m, WI6).

2023.01.23. (kedd)

Reggel 5-kor fájdalmasan csipog a telefon. Fáradt vagyok, de nincs mese, kelni kell. A reggeli rutinszerű készülődés közben halljuk, hogy esik az eső. Mi legyen? Megy a tanakodás, szüttyögés, közben telik az idő. Végül kb. 6.45 körül hagyjuk el a szobát, és csak remélni tudjuk hogy ez az 1 óra késlekedés nem okoz majd semmi gondot.

A parkolót valamikor 7.30 körül hagyjuk el. A beszálló nem rövid, nagyjából.300 méter szintet kell legyűrni másfél óra alatt. A fal tövében látjuk, hogy éppen egy parti száll be a Mordorba. Hát itt hiányzik az a reggeli 1 óra…

Indulás a parkolóból. Felettünk az Icearena a hatalmas jegekkel

Úton a jegekhez

Beszállónál. Előttünk most indul a német páros a Mordorba

Beszállás, Fürtivel elindulunk a Mordorban. Az alja az enyém, ami egy könnyű, WI2-es jég. Igazából egy kb. 5 méteres felszökés az egész, a többi derékig érő hó. Azért a jégen teszek egy csavart, csak jobb úgy az érzés. A stand előtt egy hatalmas jég eltalálja a kezemet. Szerencsére nincs nagy baj, de inkább arrébb standolok vagy 2 méterrel.

2. Hossz. Fürti derékan tolja fel, összesen 55 métert mászik egy 3+ nehézségű jégen. Hosszú, nem vagyunk hozzászokva az ekkora hosszokhoz, végére rendesen durran a vádlim és a kezem is szétfagy. Ezen a folyamatosan hulló porhó folyások sem segítenek. A standban már szinte sírok a fájdalomtól, hosszú idő mire visszamelegszik a kezem. Csak az vigasztal, hogy most már megvolt a hősokk, így kevesebb gond lesz az ujjak fagyásával. 
A pihenő után megyek is tovább, közben hullik a jég fentről, így inkább kimenekülök egy szikla tövébe, ahol egy nittet is találok. Inkább legyen két rövidebb, de biztonságos stand, minthogy egy jég nagyot csattanjon rajtam. Fürti jön utánam, majd a standban sokat várunk. Menjenek csak tovább a németek, jobb ha nem pont felettünk vannak.
Jöhet a következő hossz. Kb. 30 méter WI4 szakasz. Fürti szépen megoldja, majd én megint nagyot durranok másodban. Mindenem kezd fájni. Vádlim kivan, és sajnos a fejem is széthullott. Így nem lehet előre mászni, de Fürti vállalja a következő WI5 szakaszt is. Felmegy a bevágásban egy parádés mászással, majd standol az esernyő alatt. Én utána. Küzdök mint disznó a jégen. Felérve tanakodunk, mi legyen. A következő rész szintén nem könnyű, és közben utolért minket egy másik parti is. Nagy betűkkel hirdeti a vállon az “Alpinpolizei “ felirat, hogy ő egy másik ligában játszik (és guide-ol).
Pár perc után belátjuk, hogy mi még csirkék vagyunk (még) a Mordorhoz, irány lefelé. 3 ereszkedéssel lent is vagyunk.
Jóska és Tamás még a Supervisorban, kb. 2 órát várunk rájuk. Közben szétfagyunk a hóban, de nincs mese, nem hagyjuk el a többieket. Jóska és Tamás kb. 16.45-re érnek le. Gyors pakolás, irány a lemenet. A parkolót 18.30kor hagyjuk el. Fáradtan érünk a szállásra, és boldogan gratulálunk Józsinak és Tamásnak a szép mászásért. Hiába, a nyugdíjas brigád megint feladta a leckét. 
Este fáradtan, de boldogan koccintunk a sörökkel és a pálinkákkal. A pálinkát tojástartóból iszom, a kis poharam otthon maradt. Ki vagyunk, a holnapi nap a pihenésé.

A második hossz alulról

Harmadik hosszban

A harmadik hossz végén keresem, hogy hol standoljak

Fürti vezeti a negyedik hosszt

Szelfik a standban

2024.01.24. (szerda)

Reggel hulla fáradtan és sajgó tagokkal ébredek. A vádlim mint egy kő, teljesen egyben van, még a járás is fájdalmas. Ma tuti nem lesz mászás. Cserébe a kényelmes reggeli mellé már iszok is egy sört. Hiába, a pihenőnap az csak pihenőnap.
Olyan 11 körül Fürtivel rávesszük magunkat egy kis városnézésre. Jó 2 óra hosszat bóklászunk a Bad Hofgasteinban, közben a boltokban megtaláljuk az összes magyart. 
Gyors ebéd után kocsival is körbejárunk, megnézzük a jegeket. A meleg viszont nagyon látszik, fogynak a jegek rendesen. A hegytetőről pedig hatalmas táblákban jönnek le az alaplavinák, majd hagynak hosszú sáros csíkot a hóban. 
Este összepakolok mindent, holnap mehetnénk a Drei Königre. Valamit a többiek viszont sejtenek, mert ők nem pakolnak. Éjszaka meg is jön a válasz. Meleg van és esik az eső. Ebből holnap már nem lesz semmi.

2024.01.25. (csütörtök)

Ébredéskor még mindig esik. Ebből ma nem lesz mászás. Egész nap csak lógatjuk a lábunkat, egyedül kora délután indulunk el megint kocsikázni. Fent kb. 2000 méter felett havazott. Délutánra viszont a meleg megint megteszi a hatását, a jegek hiányosak, fent lavinák. Latszik, hogy mászni már csak Sappadán fogunk.
Este elmegyünk a helyi fürdőbe. A meleg víz és a Sauna world mindenkinek jól esik, kicsit rápihenünk a következő hétre. A koedukált és klasszikus (ruha nélküli) Sauna World nagyban segíti a befelé fordulást és az elmélyülést magamban.

2024.01.26. (péntek)

Kényelmesen kelünk, már szinte egykedvűen fogadjuk el az újabb semmittevést. Este újabb kocsis túrát teszünk. Van a közelben egy 140 méteres függőhíd, ezt meg kéne nézni. Legalábbis ez a terv. Aztán csalódottan fogadjuk el, hogy oda csak sílifttel jutunk fel, ami irdatlan drága. Ezt a programot így el is engedtük, helyette (a valtozatosság kedvéért) most Bad Gastein varosát nézzük meg. A városban szintén hatalmas jegek vannak, de motivációnk itt már nincs. A városi vízesés viszont gyönyörű.
Este pakolunk, holnap végre tovább állunk, irány Sappada. Pakolás közben jönnek infók a kinti állapotokról. Jók a jegek, körvonalazódnak a tervek. Este 10 körül mindenki kidől, holnap a szokottnál korábban kelünk.

2024.01.27 (szombat)

Reggel 6-kor álmosan ébreszt a telefon. Nehezen kelek ki az ágyból, jó lenne még feküdni. Hiába, az elmúlt napokon megszoktam a reggel 8 óra körül ébredést. Reggeli, pakolás, majd irány a vasútállomás. Böcksteinból ugyanis vonattal megyünk át a hegy déli oldalára. Az állomáson várakozva még felpillantunk a Drei König jégre, illetve a helyére. Három nap alatt teljesen eltűnt a jég!

Drei König jég három nap alatt (01.24, 01.25 és 01.27)

 A vonatra kocsival állunk fel, majd normál személykocsiba átszállva tesszük meg a mindegy 20 perces utat. Az út további része unalmasan telik, élvezzük a csendet és a szép tájat. Az első úticél természetesen Tolmezzo és az Eurospar. Ez Sappada felé már egy bevett állomás, hogy készleteinek feltöltsük jó minőségű olasz élelmiszerrel és Birra Moretti-vel. Ezután a Tolmezzoban található sportboltba is benézünk, ahol jóáron be is szerzek egy softshell mászónadrágot.

Autók a vonaton

Sappadába felérve az utunkat a jegek felé vesszük. A kondíciók irdatlan jók, szinte mindenhol sorakoznak a egymás mellett a jegek. Korábban láttunk pár fotót a Carpe Diem-ről, ahol úgy tűnt a jég felső, ritkán látható szakasza is megvan. A sejtésünk beigazolódik, a felső szakasz tényleg megvan, bár látszik, hogy a kulcsrész már nem sokáig fog állni. Ezzel meg is van a holnapi terv. Ezt most kell megmászni, mert holnapután már lehet nem lesz meg. Sajnos csak hárman vagyunk rá a Bad Gastein-i csapatból (Tamás, Fürti és én), valakit még jó lenne beszervezni. 
Este a tábor megnyitója után meg is kérdezem Princust, de sajnos neki már más a terve. Családdal és régi barátokkal jött Sappadára, így érthető. Sok jelentkező sajnos nincs. Snekszi beígéri, aminek azért örülök, mert így lesz aki fogja a kötél végét. Viszont így minden hossz az enyém lesz. Annyi baj legyen – gondolom magamban – majd megyek ameddig bírjuk. Úgyis kell a mentális edzés.

Kelemen László
HSZJSE