Jégmászás Kanadában

Johnston Canyon.

Pénteken érkeztem vissza Kanadába. Helga lányom már javában túrta a jégmászó társkereső oldalt és talált is egy Mari nevű japán mászót hétvégére. Az ismertetője szerint WI.5-ös és és 6-os jegek előre mászása nem okoz problémát. Na gondoltam, beindult a paraszt vakítás, amit otthon hercegi módon művelnek. Sebaj, mászni szeretnék.

Vasárnap hajnalban indultam és négy órás vezetés után megérkeztem a megadott címre. Illedelmesen becsengettem és egy fiatal hölgy nyitott ajtó (gondoltam a srác felesége ) de máris bemutatkozott: I’m Mari. Kérte hogy várjak egy fél órát, mert még nincs kész a “sminkeléssel”. Elmentem egy közeli Tim.Hortons-ba, elmajszoltam egy fánkot ittam egy kávét s közben azon töprengtem, most mit csináljak? Vegyek egy éles kanyart és irány haza, vagy fogadjam el a helyzetet. Mászni szeretnék és ez a lényeg. Visszamentem Marihoz és útnak indultunk az általa már ismert helyhez a Johnston Kanyonhoz.

Ez egy turisták által igen kedvelt úticél és a jégmászók mint a színházi előadók szolgáltatják a műsort. Némi gyaloglás után megérkeztünk a meseszép helyszínre ahol csodálatos jégfüggöny alkotja a díszletet. Mari már járt itt és tudja a dörgést, magához veszi a kötelet és a könnyebb jégen felszólózva beszerel top rope-ra mászáshoz. Első meglepetés, ilyen jó dolgom még nem volt hogy egy lány viszi fel a kötelet. Elsőként indultam “jégbölény “módjára a függőleges jégen és örömmel konstatáltam, hogy nem ugrottam neki alsóval. Nem árt bemelegíteni mielőtt belevágnánk és a felénél duzzogva kérnénk, hogy eresszenek le mert este sokáig néztem az Olimpiát és különben is meg van ez vagy hetes. Harmincöt méter magas és ebből húsz méter függőleges jég alkotja a függöny nyolcvan százalékát. “Profi ” módon számozva ez már verné a plafont, pedig csak ötös. Úgy érzem, hogy itt Kanadában korrekt a számozás mert tudják hogy van ennél jóval nehezebb is.

Mari következik, – ilyet még nem láttam – mint egy fekete párduc halad a cél felé. Kifinomult kecses mozgással párosuló tánc veszi kezdetét. Leesett állam a hóban és beigazolódni látszik, hogy a jégmászás egy tánc aminek nincsenek koreográfiai szabályai. Mekkora meglepetés, ez nem egy kis falu Magyarországon ahol egekbe magasztaljuk magunkat, elhitetve a laikusokkal hogy mi vagyunk a “Profik”. Ez a lány úgy mászik, mint egy profi, pedig nem az. Öröm nézni a mozgását és ezzel nem vagyok egyedül. Van még mit tanulnom! Délutánra elég jól lefárasztottuk magunkat és következett a jól megérdemelt relax a Banff-i Hot Springben. Ez a hegyből előbukkanó gyógyvíz csodákra képes, a medencében bábeli hangzavar uralja a nemzetek sokaságát.

Másnap reggel frissen és üdén vágunk neki a rövid sétának, hogy ma már alsóval is másszunk ezen a csodálatos helyen. A kiszemelt útvonal a függöny bal oldalán van: a mások által már mászott jég közepén. Egy odúból is ki kell mászni. WI.5-ös. Én kezdem a mászást és igyekszem nagyon óvatosan elhelyezni a közteseket, hiszen alattam egy fortyogó katlan nyeli el a leejtett felszerelést. Jól megy a mászás, és lehetőségekhez képest helyezem el a csavarokat, törekedve a biztonságra. Következik Mari, könnyeden haladva szedi ki a csavarokat és magabiztosan ér fel a jég tetejére.

Körbe lemászunk és egy rövid ebédszünetet tartunk. Nyammogás közben magyar hang üti meg fülemet. Meglátom a hang forrását egy kis csoport gyűrűjében. Magyarok, ez ám a meglepetés, de mint tudjuk, mindenhol ott vagyunk a világban. Lelkesen invitáltam őket, hogy innét lentről jobb képeket lehet készíteni a mászókról. Le is jöttek és hamar kiderült, hogy Péter már próbálkozott műfalas mászással és nagyon tetszik neki a jégmászás. Gondoltam úgy is szünetet tartunk, miért ne váltsam valóra vágyát. Gyors bakancs csere és beöltözés után kapta is az első infókat. Kis gyakorlás után már felső biztosítással küzdött a nehezebb jégen. Lelkes felesége által elkészült az Ice World film második része és garantáltan jobb ütés technikát láthatunk ebben mint az első részben. Csak gratulálni tudok, hisz ez volt az élete első jégmászása, tíz méter könnyebb rész után hat méter függőleges jégen bizonyította tehetségét. Öröm volt örömet okozni.

Befejezve az ebédszünetet, Marin a sor az elöl mászásra. Ugyanazt az utat másztuk, hogy megismerjük egymás stílusát. Mari nagyon gyorsan és biztosan mozgott a jégen, közel fele annyi csavart rakott és ezt nem a fölfelé menekülés végett tette mint mondta. Nekem kicsit “kamikáze” stílusnak hatott, de hát ő tudja, mit miért csinál. Még egy kicsit fárasztottuk egymást majd nyugtázva a gyönyörű hétvégét elpakoltuk a felszerelést. Kora délután elindultunk hazafelé, az úton megbeszéltük a továbbiakat és Canmor-tól egyedül folytattam négyórás utamat. A hétvége tanúságai, itt nem divat a “parasztvakítás”. Sosem gondoltam, hogy egy fiatalabb lánytól fogok tanulni.

Sayönara.

Hímer József

Kanada 17/02/14