Oh Le Tabernac, Canadian Rockies

Oh Le Tabernac WI 5+ / 55 m

Szerdán tudtam meg, hogy menedzserem – Helga lányom – csütörtökre talált egy srácot Calgariból.

Meló után rohanás haza, pakolás, kajavásárlás és gyors alvás. Hajnali négykor keltem és egy vödör kávé után már nyomtam is a gázpedált.

Pontosan négy óra vezetéssel megérkeztem a találkahelyre, kis idő múlva befutott Alan is. Kölcsönös üdvözlés után hamar kiderült, hogy vannak magyar felmenői és bizony ő is tud néhány szót magyarul: „Budapest, Komárom, köszönöm és szia” ez volt a repertoár. Mivel ennyit én is tudok angolul, ezek után egy oldott hangulatú beszélgetés vette kezdetét.

Öt kilométer után már a nyomokat fürkésztük az út mentén, másodszorra sikerült is megtalálni a behavazott ösvényt. Bő egy órás felmenet után megpillantottuk a jeget: Oh Le Tabernac. Csodálatos volt a reggeli napfényben a még árnyékban lévő jég látványa.

Mire felérünk, már a nap is hamarosan sütni kezdte a már amúgy is korhadt jeget. Közelebbről szemlélve az elmúlt hetek nagy mínuszai megtették hatásukat, mert bizony az alja mindenhol el volt válva: közel tíz centis rés tátongott a beszállásnál.

Úgy döntöttem , hogy belülről mászom, mert ha leszakad legalább nem rám zuhan. Felmentem a szikla találkozásáig és ott fordultam ki az elejére. Volt bent egy-két nitt és azt használtam köztesként. Következett a felszökés, ami elég pudvás volt, mivel déli oldal és nagyon erős ott a napsütés. Semmi gond: legalább könnyű csavarozni. Viszont nem sokat tart…

Harminc méteren elértem az első standot és nyugtáztam, hogy egy kicsit meleg van. Alan elég ügyesen felkavart hozzám és már kezdtem is a második kötélhosszat. Ez nem volt olyan nehéz, így hamar felértem a tetejére (25 m). Mosolygó arccal követett Alan és csak néha állt meg kirázni a kezét. Itt derült ki, hogy mindössze egy éve mászik jeget és nagyon örül ennek az útnak.

Megmászni az Oh Le Tabernac-ot csodás élmény volt. Kicsit könnyebbnek éreztem mint a Weeping jeget: ez most 5+ volt, a kalauz szerint is.

Ereszkedés után gyorsan összepakoltunk, majd elindultunk lefelé a szügyig érő hóban. A kocsinál elköszöntünk „szia-szia” és indultunk hazafelé.

Összegezve: 8 óra vezetés, 3 óra fel-le menet, 3 óra mászás. Húzós de szép nap volt.

Hímer József Canadian Rockies 13/ 03/ 14.