Sappada 2012

Aki valaha volt már a sappadai jégmászó táborban vagy hallott élménybeszámolót róla, egész biztosan hallotta a legendás „Bólint, meghúz!”, „Be a punci, ki a váll!”, „Üt, üt, lép, lép!” vezényszavakat, hallott az esti főzőcskézésekről, pálinkázásokról, a délutáni „büngyürkézésekről” és a mennyei csokis és vaníliás croassant-ról, amiért Jóska minden reggel elmegy a pékségbe …. s egész biztosan hallotta azt a mondatot is, hogy „Jövőre újra ugyanitt!”. Nekem ez volt az első Sappadám – sokaknak közülünk már a sokadik. Nekem az első találkozás a jéggel, az első élmények (- és micsoda élmények! 🙂 ), az első próbálkozások s az első tanulságok is…
10 tanfolyamos volt az idén – 6 fiú s 4 lány, köztük én is. Volt, aki mászott már jeget közülünk nem egyszer, de a többségünk még épp csak sejtette, hogy mi is vár majd rá a következő 5 napban…

• 1. nap: A 300-as jég aljához mentünk. Előző este megbeszéltük, hogy ki hoz majd kötelet s hogy három kötél elegendő lesz. Lett hát meglepetés, amikor a jég aljánál kiderült, hogy három helyett csak két kötelünk van…. Szerencsére István, futó múlltal rendelkező mászótársunk vállalkozott rá, hogy visszafut egy harmadik kötélért a szállásra megmentvén így a csapatot attól, hogy egymás mászására várva megfagyjon a -17 fokos hidegben. A első napi lecke: lépni tudni kell! Nap végén pedig kipróbálhattuk a jégfejszéinket is – „Bólint, meghúz! Bólint, meghúz!” – több-kevesebb sikerrel. 🙂